Nunca andarás solo - hírek 12.12

Hola,

Egy forduló ismét lezajlott a híres Joplini Four Seasons bajnokságból. Tegnap is két meccset játszottunk. Elég izgalmasan sikerült. És mivel ha jól tudom csak 9 csapat nevezett, ezért az eddigi 8 meccsünkhöz még egy mérkőzést egy idegen csapattal, a másikat meg egy olyannal játszottuk, akikkel már egy jó meccset összehoztunk.

A mérkőzés előtt meglepetésemre mindenki időben ott volt...na jó, legalább 4+1-ben megvoltunk. A mérkőzés elején Néri kijelentette, hogy iszonyúan másnapos a szombaton tartott céges bulit( ha jól tudom a Pepsinek dolgozik) követően, és kicsit rosszul is van. De hát a vére az kiűzte a pályára.

Sima meccs volt. Bár most nem én voltam a kapus és ez meg is látszott. Billy (Én csak bilinek hívom) egy gyökér és sajna nem igazán jó kapus. Láma gólokat kaptunk, de Neri és Chuy olyan gólokkal kárpótolt minket, amikért már érdemes volt eljönni. olyan 11m-ről 2 emberrel szemben egy bal testcsel jobbra pöcc  és pipa izomból...keresztbe beadás finom kapus feletti emelés...és még sorolhatnám. Így nyertünk 9-5-re...hála bilinek :).

A második meccsre meglepetésemre megtelt a lelátó. Több oka is volt. Egyrészt mert mint kiderült, hogy azzal a csapattal játszottunk, akiket mi vertünk meg egyedül, másrészt ők vannak a tabella élén, harmadrészt mindenki reméli ilyen lesz a döntő mérkőzés is.

Mivel Chuy az első mérkőzésen meghúzta a már akkor is fájós lábát, ezért óvatosnak kellett lennünk. Az ellenfélnél ha jól tudom játszanak, brazilok, mexikóiak, amcsik egy kolumbiai és egy portugál. Elég jól tolják. Nem tudom, hogyan vertük meg őket a múltkor, de most 2 olyan potyagóllal már vezettek a 10. percben, hogy szétvetett az ideg. A kapusunk - bili - egy fos, és ezt bármikor leírom 100x is. Na mindegy. 7-0-ás félidő után fel kellett állnunk.

Bár Farvel lett a kapus egy időre, mégis kaptuk a gólokat még az első félidőben. Na a másodikra ismét villantunk párat és hoztuk azt 3-2-re, mégis kevés volt már. Szóval egy csúnya 9-3-as vereségbe szaladtunk bele. Sebaj. az ellenfél az 1. a tabellán, mi meg a 3.-ak, szóval mi a 6.-kal játszunk jövő héten akiket az előző hétvégén simán vertünk. Szóval az elődöntő szinte biztos. Az a bajom, hogy csak 1-2 cserénk van és mindössze 7 olyan ember akire lehet számítani. Remélem jövő héten arról számolok be, hogyan vertük el ezt az America (mexikói bajnokság egyik sztárcsapata) nevű csapatot a döntőben. Én mindent meg fogok tenni.

Addig is izguljatok velem, meg szurkoljatok értünk. Viva Liverpool! Vamos Liverpool!

Nunca andarás solo - hírek 12.05

Végre megtört a jég...

Úgy érzem, hogy mióta elkezdődött a bajnokság most először játszottunk úgy ahogy kellett. Ez két dolognak tudható be. Egyrészt végre játszott Chuy, azaz Jesus, a csapatban és így rettentően erős lett a csatársorunk, másrészt én álltam a kapuban, mert nem jelent meg a kapusunk.

Jobban is érezte a csapat magát, hogy haza lehetett passzolni a lasztit, meg voltak gyors pontos indítások. Két meccset játszottunk ismét, mindkettőt tökéletesen hoztuk. Az eredmény 8-4 az elsőn és 9-3 a másodikon. A gólok fele saját csapattársaimról pattant be, vagy változtatott irányt, így mindössze 3-4 gólért lehetett engem okolni. Ja és volt egy hetes is, tehát csak 3ért.

A csapat villogott, főleg Néri, aki szerintem szenzációs focista, még Mátét is odaverné.

Íme egy kép a csapatról és az összeállításról.

Liverpool 2010 - Four Season Futsal bajnokság. Felső sor: Ivan, Daniel(Digno), a főrendező srác(nem csapattag), Neri, Cesar, Juan, Manolo. Alsó sor: Andrew(azaz én), Farvell, Jesus(Chuy), és egy srác aki szintén nem csapattag

Ő pedig Manolo(Mani) 2 hónapos kislánya, a legfiatalabb szurkoló

A Liverpool idei statisztikája: 4gy-2d-2v  53-38 a gólarány. Ezzel egy erős középmezőnyben vagyunk a kb 20 csapat között, ám lesz még egy két nehezebb mérkőzésünk. A döntőbe viszont szerintem simán bekerülünk, ahol a legjobb nyolc egyenes kieséses rendszerben játszik.

Vamos Liverpool!

Amerikai Rámpa Vállalat- ARC II.

Már egy ideje nem frissítettem a blogom, pontosan 3 napja, pedig nagyon sok minden történt. Most egy kicsit azonban még szeretnék arról írni, hogyan is kerültem ide és miért is csinálom amit csinálok.


Az ember álmodjon nagyot...és ha már nagyot álmodott váltsa is valóra. Valahogy így vagyok az egész mostani létemmel. Ez a 4. alkalom, hogy itt vagyok a cégnél. Mikor 2002-ben egy nyári gyakorlatra kijöttem, lényegében voltam szerelő, ha jól emlékszem egy parkot teljes mértékben mi szereltünk, hármat pedig vagy bővítettünk vagy javítottunk. 2003-2004 volt a cég nagy változásának ideje és ekkor tettük le a mérnökség és a tervezők mai munkájának alapjait. 2005-2006-ban pedig már a kőkemény tervezés folyt, miközben formaterveztünk és az ARCulatot is csinosítgattuk.

Most mint említettem már a mérnökségen dolgozok. Előregyártott elemekhez tervezünk öntőformákat. Elég macerás dolog, de izgalmasnak tűnik. Sok a macera a rendszerve bevitellel, és sok a hibalehetőség, de eddig még nem szúrtam el semmit. És ha el is szúrnám, akkor sem hiszem hogy nagy baj lenne. Van egy saját lézer CNC gépünk és lényegében mi uraljuk a gyártást. Természetesen a gyártástervezésre megvan a megfelelő ember, de nélkülünk semmi nem lenne.

A Mérnökségen lényegében 4 ember dolgozik. Chris, Mike, Joe és én. Hozzánk tartozik még a szerelőcsapat akik a formákat hegesztik és karbantartják azokat. Szóval vagyunk vagy 15-en most. Ez azért van, mert épp sok formát kell összerakni, mert itt ez a hatalmas Hong-Kong-i meló, ami még eltart egy darabig, és egy másik ami New York államban van. Ma én is kaptam egy tervezési feladatot, mert eddig főleg rajzokat készítettem mindenhez, meg felvittem a központi rendszerbe az adatokat.

ProEnginner nevű programmal dolgozunk, amit kifejezetten szeretek annak ellenére, hogy azért van sok apró baja. Már vagy 4 éve nem használtam, szóval volt 2 nap, amíg nem éreztem rá a dologra annyira, de most már minden megy mint a karikacsapás.

Ma azonban behivatott Jim az irodájába...változások jönnek, hamarabb mint terveztem. Ez valahol jó hír, de ezt majd legközelebb.

Addig is YEEEHAAAW!