Hihetetlen Végtelen Történet

A tegnapi napon nem volt kérdés, hogy megint önkéntes munkát vállalok-e. Memorial Day volt, azaz a helyi fegyveres erők napja, így munkaszüneti nap. Kicsit nyomottan sikerült felkelnem 8:25 körül és mivel 8:30-tól már a Bridgbe várták a jó kis munkaerőt, ezért összekaptam magam és irány a helyszin.

Az Önkéntes

Azt hiszem mindenkinek eljön az életébe a pillanat, hogy kérdések nélkül cselekszik, mert egyszerűen kell..

A vasárnapom rutinszerűen indult. A lakótársam barátja itt aludt nálunk az éjjel, mert a házát lényegében ledöntötte a tornádó.

Katasztrófa súlytott övezet

Hajónapló 1...2..3

Ismét itt. Igaz, ahogy érzem egy másik Joplinban. Már nem lesz semmi pont olyan mint előtte. A Halálos áldozatok száma már közelít a 150-hez, és még rengeteg embert nem találnak. Szerencse lesz ha megáll 200-nál. Így is sajnos rekorder, hiszen az 1930-as évek óta nem történt ilyen pusztító tornádó egyetlen városban.

Sok emberrel beszéltem a Joplini járatom előtt alatt...de erről hamarosan. Csak azt a nagy fekete foltot lehetett látni a repülőről. Még nem voltam kint, de hamarosan indulok. A szokásos Vasárnapi programnak indul, de azt hiszem mély benyomást fog tenni rám az majd amit látok. Ma jön a gzümölcsnevű elnök is, meg sztrájk, meg önkéntes munka, meg lehet foci, de nem tudom mi az ami pontosan történni fog...

Egy biztos. Itt élek, megtört embereket látok, és az én dolgom is, hogy segítsek nekik. Joplin egy csodálatos közösség és már sokan mondták azt, hogy ilyen összefogást nem láttak sehol. A jó időt meghoztam, hét ágra süt a nap, egy kis szellő fujdogál.

Belevetem magam a mindennapokba. Ahogy a gyümölcsnevű mondaná...Isten áldja Amerikát.