Hazafi...

Sokszor elmondtam mostanában magyarul és angolul, hogy Joplinban én vagyok a legnagyobb magyar, otthon pedig a legnagyobb turista. Nem én változok, hanem a környezetem és én csak alkalmazkodok. Nekem Hazám van nem Országom, nekem Orbán Viktor nem parancsol, mégis felbosszantanak a hírek, nekem nem kell odaadnom a kenyérre valót a semmiért, de rendes kenyerem nincs. Büszkén veszem fel magamra a Hungary feliratú pulcsimat és nem félek attól, hogy büszkén beszéljek az országomról. Ha megkérdeznek milyen a magyar konyha, a nők, vagy az ország mosoly kerekedik az arcomra és a szívem hevesebben dobog. Itt megkaptam azt az országot amire mindig is vágytam. Mikor évente kétszer hazamegyek és a repülőgép kerekei először érnek földet, valamint mikor felszálláskor elhagyják a kifutót, könnybe lábad a szemem. Nekem Magyarország mindig csodálatos, hisz bejártam minden zegzugát, köszönet ezért családomnak, akik tudták, hogy nem csak külföldön találok szép tájakat, hanem elég pár órát utazni a világ legjobb boraiért, friss virágillatért, a magyar tengerért, hegyekért vagy a csodálatos pusztáért. A magyar nyelv csodálatos fordulatait sosem fogom elfelejteni és büszkén fordítok le bármit magyarra a helyieknek, és tanítok nekik szófordulatokat. Bár itt Andrew vagyok, mindenki tudja, hogy a nevem nehéz kiejteni, csakúgy mint a munkahelyemen a monitorjaim felett lógó Magyarország és Zalaegerszeg feliratokat a sálakon. Nem értik, hogy miért ugrok fel a helyemen örömittasan, ha a válogatottjaink gólt szereznek, de általam a helyiek megismerték a vízilabdát, tudják hogy ki az a Cseh Laci, és az, ahogy beszélek a Hazámról késztetést ébresztett bennük, hogy meglátogassák. Stressz nélkül lehetek az, aminek születtem. Mikor otthon vagyok, nem kell a pénz miatt aggódnom, örömmel szívom be a szmogos levegőt a kutyaszaros utcákon, a Túrórúdi számomra nem csak egy desszert, hanem a gyermekkorom. Az utcák nem a frusztrált hétköznapokra, hanem történelemre és ifjúkori csínytevéseimre emlékeztetnek. A magyar konyha minden remekeit enném egész nap és nem is akarok megszólalni csak az anyanyelvemen, ami furán hangzik, de csiklandozza és finoman zsibbasztja a nyelvem a folyamatos angol beszéd után, de ebből is tudom otthon vagyok. Otthon nem érdekelnek a rossz dolgok, csak a jókat látom, ha lerobban a metró örömmel sétálok, minden eladót megmosolyogtok ,mindenki irigykedik rám, de nem tudják, hogy én meg rájuk. Bár hétezer kilométer választ el Magyarországtól, itt jobban tudom értékelni a szépet anélkül, hogy az otthoni kellemetlenségeket érzékelném. Honvágyam van, mégsem kell szomorkodnom, mert a szívemben itt van Magyarország. Azért küldhettek pirospaprikát meg Erőspistát. písz....

Újévi frissítés...

Nem tűntem el, illetve csak egy picit.  A Karácsonyt és az szilvesztert otthon tölthettem idén is és feltöltődhettem bejglivel, pörkölttel, húslevessel és egyéb finomságokkal. Lényegében amikor csak tudtam ettem. Biztos, hogy több mint egy tucat fogyott az általam úgy hiányolt túrórudiból és ettem téliszalámit is. Volt halászlé, meg rántotthús no és paprikás csirke. Imádom a magyar konyhát. Csak ne kéne ennyit utazni érte. Az odautam pokol volt, a visszautam pedig pokol kettő de ezt is ki kellett bírni a sok jóért. És hát visszatértem a vadnyugtatra, ahol a kaja még mindig kihívást jelent a számomra pláne úgy, hogy fogyni szeretnék öt kilót a következő két hétben, hogy ismét a versenysúlyomban rúghassam a bőrt anélkül, hogy kificamítanám a bokám. Ismét. Természetesen ehhez minden eszközt bevetek a konditermi súlyzós és kardio edzések mellett, már heti 6-ban gondolkodom, a kihívást jelentő jógát is beiktattam a kellemes szombat délelőtti időpontban. Kreáltam a hét közepén, csütörtökön egy pihenőnapos gyümölcsnapot is és nem iszom cukros italt, valamint édességet sem eszem. A kenyerek közül, már hogyha lehet ezeket annak nevezni, a teljes kiőrlésű magvasakat veszem, amit többnyire tonhallal vagy szardíniával fogyasztok. Reggelire nem ritka a Subway-es reggeli három dolcsiért teával, esetleg joghurt valamint az általam olyannyira kedvelt zabpehely. Tudom, hogy képes vagyok leadni a kívánt súlyt, csak nehéz abban az esetben ha nem érzed jól magad, amennyiben az evésre kerül a sor. De ezen is túllépek idővel. Az élet persze zajlik, az Extreme Makeover Home Edition Joplin-i "tornádós" epizódját, mely során hét házat húztak fel hét nap alatt, pénteken adták le és persze mindenki ezt nézte, pláne hogy a műsort beszüntetik és ezzel a két órás epizóddal búcsúztak. A város épül, csakúgy mint a görparkok. Most éppen új csinos irodába költöztünk a tervező csapattal és éppen egy beton parkhoz készítek tervdokumentációt a missouri béli Washington kis városába. Végre ezt is megtanulom, bár az Autocad már most nem a kedvenc programom. Remélhetőleg a betanulásom után majd egész projekteket tudok végigvinni a tervezésen. A kihívást látom benne, szóval eddig minden rendben. Természetesen a szabadidőmet próbálom hasznosan kitölteni és keresgetek másik kéglit, egy régi amerikai autót valamint közeli településeken jó éttermeket. Nagyon vásárolni, ételen kívül nem járok, mert ami kell a világhálón megrendelem. Csodás dolog ez az internet.
písz...