Többször eszembe jut, hogy miért van az, hogy amit annyira szeretek csinálni a világ másik végén van. Az első alkalommal (2002) még annyira izgultam, hogy fel sem tűnt a pokolian hosszú út. Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy a mai világban utazzak majdnem 1 napot hogy odaérjek...nem hittem volna el.
A jegyvásárláskor már gondolkodtam azon, hogy Bécsből induljak, de a gazdaságossági szempontokat figyelembe véve a Budapesti indulást választottam. Nem kellett volna. Ezt a korai reptéri érkezés (05:15) és a hosszú tömött sorok ellenére csak akkor érzékeltem mikor a becsekkolás után beálltam az akkor még rövidnek tűnő sorba a biztonsági vizsgálatot irányba véve (06.05). Egy röpke 55 percet vett igénybe, mire felvettem végre a cipőmet újra és igyekezhettem a géphez, mert a becsekkolás már megkezdődött. Szerintem így tönkremennek a duty free boltocskák, hiszen nem marad idő egy kis vásárlásra.
Air France géppel utaztam. Azon kívül, hogy az általam nem annyira tolerált francia nyelven dumáltak és angolul éppen csak elkarattyoltak, egészen elégedett voltam. Finom pékáru és sajtok adták az alapját ennek a döntésnek, hiszen már eddig is meggyűlt a bajom a reptéri kajákkal az életemben. Paradicsomlé kis jéggel a kezemben és bambulok ki a fejemből, mikor megszólalt a pita, hogy hamarosan leszállunk. Kis késés már volt, de odaértem Párizsban a gépemhez, pedig volt vagy 1,5 órám erre előirányozva. Annyi időm volt, hogy elmenjek egy rendes klotyóra kiereszteni a fáradt gőzt, de semmi több. Mikor a becsekkoláshoz értem, már szinte mindenki a gépen volt. Leghátsó sorban volt a helyem, ami később kiderült annyira nem is volt rossz.
Hogy kipihenten szálltam le a gépről? Hogy miket ettem és mennyit? Hogy kik voltak a szomszédos székeken? Hogy néztem-e filmet? Hogy sikerült-e elérnem a következő gépet? Hamarosan megtudod...
folyt.köv.
Ha megkérdeztél volna, akkor én bécsi indulást javasoltam volna, mert Ferihegy botrányos. Gyalázat, ami ott történik!
VálaszTörlés