A Budapest Párisz útvonalon egy Airbus A320-as járművel repültem. Ennek pilótája számomra is meglepő módon egy nő volt. Ezt kétféle képpen állapíthattam meg, egyrészt mert bemondták a nevét a "bömbibe" másrészt pedig a leszállásnál, és tisztelet a kivételnek, de a nők repülőt sem tudnak vezetni. Az ereszkedés során többször megfordította a bendőm, természetesen nemcsak nekem hanem a mellettem ülőknek is.
Mellettem pedig, mint az későbbi nso olvasás közben kiderült, a magyar vívó válogatott ült. Na jó, nem csak mellettem, hanem körülöttem mindenhol. Beszélgettek mindenféléről, de a srácok akik mellettem ültek, főleg arról, hogy a csajok most csak a 8. helyért vívtak itt-ott-amott. Szilágyi Áron ült az ablaknál én meg a sor oldalon. Ő volt a legnagyobb hangú, de érthető, hiszen ő legalább 6. lett.
Egész gyorsnak tűnt odáig az út. Az átszállással meg ugye igyekeznem kellett. A gép Chicago felé egy számmal nagyobb volt. A beszállásnál kiderült, hogy egy bunkó francia mellett kell majd ülnöm, aki egy jó ideig a mocskos patájával rugdosta a lábam. Hát ez sem írt jó pontot a népének számlájára a szememben. Meglepetésemre a kaja itt sem volt rossz. Camembert, friss pékárú, mandarin és gombás rizottó lett a választásom, mivel tapasztalatom szerint a húsok nem valami finomak.
Az utazás során kiderült, hogy azért nem annyira rossz a hátsó sorban ülni. Mivel klotyó nem volt a gép hátuljába, és elég sokan jártak hátra, gyanút fogtam. Kikapcsoltam az övemet és hátrakukkantottam. Hát mit láttak szemeim. Korlátlan kaja volt ott még kirakva. Ettem is pár kiflit különböző sajtokkal, meg szlopáltam az italt. Pofátlan voltam, de jól esett. És annak ellenére nem volt semmi bajom a repülés után, hogy mindig rettentően fájt eddig a hasam. Szóval egy pont a sok mínuszból kihúzva a franciáknak.
A filmek amik mentek nem voltak rosszak. Megnéztem a Pancser Police című filmet meg még egyet ami szintén felejthető volt. A gépen a filmek általában olyanok, hogy lehet élvezni, de csak azért nézem, mert nem tudok aludni. Sajnos. És eléggé kimerülten, felvéve a csomagot, kitöltögetve a papírokat gyorsan bejutottam az országba. Persze gondoltam mindenre elég lesz az időm és eljutok Fayetville-be, Arkansas-ba, de mire odaértem a kapuhoz a sok biztonsági vizsgálat után, Persze a Budapestieket külön ellenőrizték, bár csak magamat tudom, zárva találtam.
Hogy feljutottam-e a gépre, hogy minden rendben ment-e?
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése