2010. november 8., hétfő

Nagy utazás III. rész

A Biztonsági vizsgálat után, először csak kicsit gyorsabban szedtem a lábaimat, majd gondoltam nem árt, ha rohanok, mert már csak 16 perc van indulásig és 15 percnél zárják az ajtókat. Már eléggé fáradt voltam és a csomagom is húzta a vállamat, de futni kezdtem amennyire csak tudtam. Persze ilyenkor van az, hogy az ember repülője a terminál legutolsó kapujától indul.

Mikor odaértem már csak bámészkodó rakodómunkások fogadtak a zárt kapuk előtt. Mivel nem tudtam telefonálni, meg nem is tudtam, hogy ki jön értem majd Fayetville-be, ezért kicsit beparáztam, és magamban szentségeltem, hogy nem lehet igaz, megint egy másik későbbi járattal kell mennem. Odamentem a pulthoz és mákomra egy rendes csóka volt és odaszólt a repülőre, hogy van itt még egy utas, és kinyitotta a kaput és odavitt a repülőhöz. Tuti rendes volt. Még a csomagom sem fért volna fel, de hagyta hogy azt is vigyem, mivel nem volt tele a gép. Így totál utolsóként szálltam fel, mögöttem zárult is az ajtó, én meg elfoglaltam a helyem a leghátsó sorban, bár ez egy kis repzi volt.

Nyugodtan üldögéltem, és most paradicsomlé helyett egy kólát toltam le a nagy ijedtségre. Egy nyugis repülés következett gyönyörű kilátással. Kicsit előbb is szálltunk le (16:54). Ekkor már csak ki kellett sétálnom a reptérről és a csomagomat kellet felvenni és várni valakire aki felvesz.

Ez majdnem így is történt, csak azt felejtettem el, hogy a csomagom nem tud futni a repülőre. Egy ideig vártam a forgó szalag körül, meg néhány német fiatal is, aztán elmentünk mindannyian a légitársaság pultjához, ahol egy drogdíler kinézetű "testvér" kisegített minket. Kitöltötte a nagyon bonyolult adatlapot, melyben leginkább az írással volt gondja, majd megmondta, hogy másnap estig tuti megkapjuk a csomagunkat. Ez utóbbit betartották, szóval nincs hari.

Értem a cég Terry nevezetű sofőrje jött, aki szépen elvitt a főnökömhöz. Az út Fayettville-ből Joplinba mindössze 1,5 óra volt, és szerencsére a városon keresztül vitt, amiből nem sokat láthattam, de egy kis bepillantást nyertem Amerikába. Az igazi Amerikába.

Megérkeztem. Hogy mi, hogyan és ki várt? Hol lakok most? Hol dolgozok? Mit kell tudni a helyről? Hamarosan megtudhatjátok.

És ismételten csak YEEHAAW!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése