Nem értem a csapatunkat.
Cesar hívott a meccs előtt 10 perccel, hogy hol vagyok...valahogy így zajlott:
- Hol vagy Hombre?- kérdezte Cesar.
- Mizu Esse?Itt vagyok már a parkolóban- mondtam én.
- Mindjárt kezdünk. Olyan vagy mint a mexikóiak...mindig késnek.
- Két perc és ott vagyok - válaszoltam nevetve.
Szóval besétáltam, mire láttam, hogy csak 3+1-be vagyunk a 4+1 helyett. Na mindegy, gyorsan átöltöztem és kezdődött is a meccs. Beálltam a kapuba és az első félidő közepére már meg is voltunk 2 cserével. Ezek tényleg mindig késnek. Néri, a legjobb emberünk ( ő rúgja a csapat góljainak minimum felét) is megérkezett ,szóval megnyugodtam. 0-0ás első félidő után mégis kikaptunk, pedig végig támadtunk. Billy a kapusunk egy ratyi :).
A végeredmény 3-2, sajnos nem nekünk. Egy szar csapat volt ráadásul. Ezek ellen mindig kikapunk. Nem vesszük elég komolyan. A nehéz csapatok ellen meg felszívjuk magunkat.
Így is történt a 2. meccsen, ahol 14-9-re nyertünk, és nem tudom hogy kaptunk 9 gólt. ebből persze 5 potya volt. Én a "defensa"-t erősítem, többnyire a bal oldalon, igaz ez fociba nem igazán számít. Általában szögleteknél is ritkán megyek fel, bár így sokszor jutok lövéshez. A sarokból át szokták emelni a túloldalra, ahol én kapásból rugdosom az egészségeseket. Egész jól megy, de most hétvégén nem lőttem gólt. Azonban mikor az ellenfél indul, gyors vagyok és küzdök. Általában a csatárok nem szeretnek, mert elég kemény...inkább határozott vagyok. Minden meccsen megmutatom ki az "el jefe".
A lényeg az, hogy kezdenek megkedvelni egyre jobban és várják, hogy a pályán legyek. szóval minden a legnagyobb rendben. Cukkoltam Mannit, aki meg volt épp sérülve, hogy milyen "viejo".
Szóval tanulok szép lassan.
Jövő hétvégén nem lesz meccs, mert Hálaadás lesz, bár ez nem érinti a legtöbb ott focizó mexikóit, max a bírókat, meg a rendezőket. Jelentkezem 2 hét múlva élő tudósítással :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése