Egy év...

...Pontosítanék, mert már több mint egy év. Tavaly november másodikán érkeztem meg Joplin gyönyörű kis városába. Nem mondhatnám, hogy nem történt azóta semmi. Munkában a mérnökségen töltöttem közel hat hónapot, visszarázódtam a ProEnginner és a gyártástervező programunk használatába, majd a dizájnerek közé települtem, ahol "maxba" beletanulva egész jó kis terveket hoztam össze, hétfőn pedig nekiállok az első kis projektemnek, ami nincs messze Bostontól. Nem mondhatni, hogy unatkozom. Közben sokan elmentek és jöttek a céghez, ilyen-olyan okok miatt, de azt hiszem a hangulat nem változott, még mindig megy a viccelődés, miközben pörög az eladás. Mióta kiköltöztem, laktam egy hónapot a Damannál, ezúton is köszönet és hála, hogy a kis családjának részese lehettem egy rövid ideig. Találtam ugyebár ezt az albérletet, de persze folyamatosan nézelődök, hogy egy régi belvárosi apartman boldog lakója lehessek. Vettem egy autót, életem első autója, de azért folyamatosan nyitva tartom a szemem, hátha épp álmaim autója tűnik fel a hirdetésekben. Kétszer kificamítottam a bokámat, a változatosság kedvéért előbb a már amúgy is gyengébb balt, majd a jobbat, de legalább megtanultam, hogy kell profi kötözést csinálni, amiről pár sorozatot láthattatok a közösségi oldalamon. Két futsal szezon van mögöttem, mindkettőn bajnokként búcsúztunk, és két héten belül, elkezdhetünk munkálkodni a következőn, ami természetesen egyre nehezebb. Persze volt egy nagypályás szezon is, ahol büszkén helytállva a bronzérmet szereztük meg. Volt olyan hóesés, amely megbénította a várost, mert itt ugye a térdig, olykor derékig érő hóban nehéz közlekedni és itt nem tudják letakarítani az utakat. Ne feledkezzünk meg a négy hónapra, mindennap harminc fok feletti hőséggel. A májusi tornádó megváltoztatta sokak életét, többek között az enyémet is, bár hála Istennek én otthon ünnepeltem drága Édesapám szülinapját. Íme egy kollégám által készített videó a katasztrófa után egy nappal:

Most készülődök haza Karácsonyra amúgy, ez lesz a harmadik hazautam mióta itt vagyok, szóval rettegj Magyarország. Sok mindenkit megismertem, sok félét ettem, voltam St. Louisban és New Yorkban. Láttam rengeteg filmet, és fogok is még pont eleget. Néha megnövesztem a bajszom, de nem tudom eldönteni, hogy most tetszik vagy nem. Hogy boldog vagyok-e? Nem tudom, talán az a kérdés, hogy a félig üres vagy a félig teli pohár ár épp a fejemben. Hiányzik-e, hogy otthon legyek? Egyértelműen igen, bár a terveim nem egyhamar visznek haza, és kitartok mellette...pisz