Hála...

...Ma van/volt Hálaadás ünnepe. Talán ez az egyik legfurább nemzeti ünnep itt az Államokban. Egyrészt mert ezt tartják talán a legfontosabbnak, másrészt mert ez áll legtávolabb minden más nemzet ünnepeitől. Az eredete az első telepesek idejéből való, a tizenhetedik század elejéről, mikor az első év vándorlás során a zord körülményeknek köszönhetően az emberek fele éhség és a szokatlan körülmények miatt elhalálozott. Ekkor az helyi őslakos indiánok segítettek nekik, megtanították őket a növénytermelésre és a helyi viszonyok közötti vadászatra. Ezért hálából csaptak nekik a telepesek egy nagy lakomát...és ezután szépen lassan szinte kiirtották őket és elvették a földjüket, de erről nem beszél ugyebár senki. A tizenkilencedik században alakult ki véglegessé az ünnep és a pulyka tematika. Érdekességként megjegyezném, hogy minden évben az Elnök megkegyelmez egy pulykának, na és itt jön az okosság, mert lényegében nem egynek, hasnem kettőnek. Egyrészt több milliót esznek meg ilyenkor, másrészt kettőnek kegyelmeznek meg, mert ha az egyik rosszul viselkedne, akkor ott a másik. Természetesen ilyenkor mély tartalommal bíró neveket adnak neki, hogy ezzel is a Hollywood-i világnézetet erősítsék. Idén a két hatalmas pulyka neve "Szabadság" és "Béke" lett, természetesen az USA külpolitikájára utalva a Béke lett a tartalék. Én, mivel különösebben amerikai ismerőseim nem törődnek azzal, hogy hol is töltöm eme számomra nem sokat jelentő ünnepet, ismételten mexikói barátaim a Maturino-k társaságát élvezhettem. Nagyon hálás voltam nekik. Ettem sok pulykát, meg tamalest, meg ittam pár sört, jókat beszélgettünk, már amennyit angolul tudtunk. Érdekes, hogy a nagy családjukon belül milyen rendezett a fegyelem. Öröm nézni, ahogy tizenöt gyerek együtt játszik órákig minden probléma nélkül, hogy szülők szava még jelent valamit, hogy létezik az amerikai gyerekek között oly ismeretlen fogalom, hogy tisztelet. Hogy vendégként kezelnek, de nem érzed magad furán, mert a családjukként kezelnek, nem pedig idegenként. Jó sok tamalest hoztam el holnap ebédre. Már alig várom, hogy betermelhessem. Két fajtát készített Cesar barátom felesége Thalia, az egyik jalapenos (ejtsd. halapennyós) a másik csirkés...csodás kombináció. Azt mondták, hogy nehéz elkészíteni, de megtanítanak. Receptet majd elkérem. Addig is mindenkinek szép napot...Persze itt nincs olyan, hogy ilyenkor a pénteket kiadják, szóval holnap munka lesz...písz