Kritika...

...A héten négyszer ettem a cégünkhöz közeli mexikói étterembe. Ez a rekordbeállítás az utóbbi hónapban másodszor sikerült, ami visszavezethető a mexikói valamint a magyar konyha kulináris azonosságaira, vagy csak arra, hogy nagy magányomban a közeli éttermek közül itt kapok négy dolcsi alatt egytálételt üdítővel, csipsszel és szalszával. Ez utóbbi két szóért előre elnézést is kérek, hiszen ezek megfelelői kellő tudással angolul is leírhatóak, mégse tetem, mert próbálom kerülni az általam tiszteletben tartott internetes nyelv különféle megjelenéseit és próbálom a magyar nyelv oly cirádás vagy cizellált bugyrait magamból előhívni, ha már egyszer a genetikailag belém ivódott magyar nyelv miatt mindig lesz akcentusom. Visszatérve a táplálkozási szokásaimra, pénteken volt a dagadtak napja, ami meglepő mert sosem láttam még ennyi túlsúlyos embert egy helyen, pláne nem a törzshelyemen. Amúgy a négydolcsis kétválasztásos menüből mindkettőt kirendelem, ami mellé korlátlan üdítő és csipsz meg szalsza jár, én persze szoktam kapni a pincérnők felétől sajtszószt is, no meg hát Freddie a szakács is ismer, de ezt majd később a mexikói történeteim egyikének részeként mesélem el, szóval mindezt negyed óra alatt betermelni sokak szerint képtelenség, én mégis megteszem. Adóval együtt kissé kilenc dollárból ez nem rossz. Persze hagyok pár dolcsit az asztalon borravalónak. A kövér emberek látványa sokkol, és most itt nem az akár húsz kiló súlyfeleslegre gondolok, hanem a hatvan hetven kilóra és ezt sajnos mindkét nem esetén konstatálnom kell. Imádom az ilyen párokat, mikor besétálnak és babot esznek. Csak az autóikat sajnálom, meg az elektromos kis mopedet amivel közlekednek a bevásárlóközpontba, mert már annyira elhíztak, hogy járni sem tudnak...sajnálom is őket...písz