Válság?...

...Mindenki a válságról beszél. Illetve már senki, mert mindenki máshogy hívja. Én azért örülök a válságnak. Biztos munkám van, melynek értéke május óta harminc százalékkal felértékelődött, köszönet ezért drága kormányunknak a sok okos döntésért a Forint érdekében. Európában utálnak minket, itt meg nem tudják az igazságot, még szerencsére mert akkor itt is a kitaszítottak közé tartoznék. Otthon a benzin kétszer annyiba kerül mint itt, de ezért cserébe nem húzom fel magam és vezetek úgy, mint egy állat...vagy ahogy otthon vezetek. Itt mindenki autóval jár, és sír az éppen hogy csak három dollár feletti üzemanyagért, persze gallononként...ezért cserébe nem tudnak vezetni. De a jogsi csak húsz dolcsiba és néhány órácskába kerül, ami nem meglepő. Itt az otthoni adó töredékét fizetem, mondjuk a felét és az áfa is hét és fél százaléknál megáll. Munkája mindenkinek van, nem mint otthon ahol már a hajléktalanoktól is elveszik a takarót. Tényleg, a hajléktalanok, akiknek kutyája is van fog fizetni ebadót? Azt hiszem a drága Viktor már megbukott, és büszkén mondhatom el, hogy a következő választáskor már nem leesz esélyük, mint ahogy senki másnak sem, mert ugye szarból várat építeni...és különben is a jóatyám már feni a kaszát mint minden rendes nyugdíjas, bár még mindig nem ért az én ittlétemmel egyet. Jó...jó...én nem vonultam fel olyan jelmondatokkal, hogy " Kuba szí, Jenki nó". Hogy mondjak valami jót is, mert megjegyezte valaki, hogy kissé rezignált a blogom, a Futsal szezon hamarosan kezdődik. Az öröm az ürömben, hogy lehet nekem még nem, köszönet ezért a nagypályás szezon utolsó meccséért, ahol a nyolcvanadik percben sikerült kificamítanom az eddig még jó bokám...öregszem. Egy biztos, hogy lehetek bármennyire depressziós az időjárás vagy a téli időszámítás miatt, a szívem nyugodt, mert tudom, hogy ez még nem a vég. És ha tévednék és mégis, akkor meg egy nagyon jó hely vár rám odafönt...písz