Karácsony...

...Elérkezett, itt van, megjött...Legalább is itt. Már majdnem minden házban áll a fa, természetesen nem igazi, szépen feldíszítve kismillió égővel. Joplin különösen készül erre az ünnepre, hiszen itt nincs mit mást csinálni. Mindenki jól elkölti a kis megtakarított pénzét. Erre a legmegfelelőbb hely a Northpark Mall. Ma ellátogattam én is egy kicsit tolongani, meg körülnézni, hol is tartanak a leárazással. Egyrészt megállapítottam, hogy két hét múlva érnek az árak arra szintre, hogy megérje venni is valamit, azaz minimum hetvenöt százalékos lesz az engedmény, vagy egyet fizet kettőt kap, bár az már most is megtalálható. Egy pár dologra vágyom csak, de azok még csak harmincnál tartanak. Másodsoron a kóválygásom során csendben konstatáltam, hogy ha az igazi Amerikát látni akarja az ember akkor ez a legmegfelelőbb hely és idő. Most látható az összes sztereotípia egy helyen egy időben. Mikor az anyuka a tizenhárom éves száztíz kilós kislányának fagyit vesz, vagy mikor a rövidnadrágban és papucsban, természetesen térdzokniban flangáló tinédzserek élő fészbúk eseményén vesznek részt felbecsülhetetlen. A gyerekeket borzasztóan karácsonyi szép ruciba öltöztetve fényképeztetik a Mikulással, aki legalább igazi szakállal rendelkezik, és különféle módszerekkel próbálnak mosolyt csalni a kis megrettent lenyalt hajó tökösök arcára. Persze ők kiérdemelten egy rénszarvasos papírfejdíszt kapnak a végén, a szülők meg kirakhatják a kandallóra az a csodálatosan gejl képet, ami szerintem felnőtt korban a pszichológusnál köt ki, mely magyarázat lesz felnőtt kori torz viselkedésükre. Ilyenkor a legmagasabb az egy négyzetlábra jutó elektromos székek száma, és ilyenkor látni a legtöbb Édesapám által csak "középnyugati surbankónak" kinéző egyedet is, akik a kacsaszezonra tekintettel terepszínű vagy éppen kacsás pólóban és egyéb vadászfelszerelésekben sétálnak fel-le. Ilyenkor látható ama csodálatos jelenség, hogy a tizenhat tizenhét éves lányok édesanyjukkal, aki szintén csak a korai harmincas éveit tapossa vásárolgatnak teljesen felesleges és gagyi dolgokat, és közben az ifjabbik karjában egy csecsemőt ringat és puszilgat, és nagy valószínűséggel nem a húgát szorongatja. Én meg persze kilógok a tömegből, mert felvettem egy kabátot, meg mert Mariano, a meleg mexikói borbélyom focifrizurát nyírt nekem. Az eső meg csak esik, de nem sokáig, mert a hó váltja a helyét maholnap. Csuda szép ez az ünnepi várakozás....písz