2012. február 1., szerda

Álmok...

Érdekes egybeesés, hogy nekem az álmaim és a céljaim egy és ugyanazok. Már gyerekkoromban is mertem nagyot álmodni, persze akkor a Szüleimnek köszönhetően sikerült a felesleges álmokat kiszűrnöm, mint Martens bakancs, basszusgitár, kick-box. Ezek persze a vágyaimat csak felturbózták és egyre vadabb kalandokra vállalkoztam. Konzervatív szemléletű Édesapám lehetett az oka annak, hogy míg együtt éltünk nem robbantam ki a megszokásokból, és bár érdekes dolgokba vitt bele, leginkább csak a szemem nyitotta fel, most már látva azt, hogy nagyon helyesen. A világot egyhangúan képzeltem el, és el voltam foglalva a lázadással, meg a szabadság színes szagos érzelmekkel teli világával. Mikor már a terveim, a céljaim kiderítésén munkálkodtam jutottam arra a pontra, hogy azt kell csinálnom, amit szeretek. Már csak az volt a kérdés mit is szeretek. Lassan jöttek a gondolatok, de mivel sosem voltam a munka hőse, valamint sosem foglalkoztam a számomra feleslegesnek ítélt dolgokkal, gyorsan kezdtek lemorzsolódni a dolgok, és a "csak azért is" mentalitásom által villámgyorsan cseppentem bele az "álmok földjén" abba amit szeretek. Mióta azt csinálom amit szeretek, az egykori álmaimat nem kergetem, hanem átélem,új kihívásokat keresek nap mint nap, persze nem elfeledkezve a jelen kihívásairól. Álmodozó vagyok, az voltam mindig és az is maradok. Miért könnyebb nekem álomban megoldani problémákat, miért olyan dolgokról álmodok, amik elérhetetlennek tűnnek? Nem tudom az igazi választ. Talán mert már az, hogy idáig eljussak is csak egy álom volt néhány éve. Itt akarok-e maradni az lehetőségek hazájában? Természetesen nem, mert nekem megvan a Hazám. Azt azonban, hogy mikor jutok vissza oda, nem tudom, mert egyenlőre van sok olyan vágyam, célom, amit előbb meg kell valósítanom. Sosem akartam egy biztos, megtervezett életet, amibe beletörődök. Vágyom arra, hogy szabad legyek és váratlan helyzetekbe kerülve oldjam meg az adott szituációt. Ezek vannak nekem...az álmaim és az emlékeim, és ezt nem veheti el tőlem senki más csak az...de ezt majd legközelebb. písz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése