 |
| a logó ami a szívemhez nőtt |
2010. november 26., péntek
Joplin éttermei II.
A mexikóin kívül nem sok olyan étkezde van amit szeretek. Ezek közül az egyik favorit a Hackett's. Ez egy Memphis stílusú csirkeszárnyas hely. Régen egy kis koszos lukban voltak valahol a 2nd Streeten, de most a Main Street és a 6. utca sarkától nem messze találhatóak. Egy szuper helyen.
A "Stache" projekt
Az egyik megjegyzést követve írom most ezt a bejegyzést, és egyben remélem az illető választ is talál rá.
"Igen Szasza, kötelező..."
Na jó ez nem ilyen egyszerű kérdés. Én kimaradtam a poénos dolgokról az arcszőrzetet illetően. Például egy bizonyos fürdősbuliról, szóval nekem tolnom kell. No meg fogadtam Damannal, meg gondoltam amúgy sem árt, ha a jogsimba valami vicces kép kerül, ha már egyszer megcsináltatom, amire még nem került sor, de erről máskor.
"Igen Szasza, kötelező..."
Na jó ez nem ilyen egyszerű kérdés. Én kimaradtam a poénos dolgokról az arcszőrzetet illetően. Például egy bizonyos fürdősbuliról, szóval nekem tolnom kell. No meg fogadtam Damannal, meg gondoltam amúgy sem árt, ha a jogsimba valami vicces kép kerül, ha már egyszer megcsináltatom, amire még nem került sor, de erről máskor.
2010. november 23., kedd
Erőházba járok
Már otthon visszamentem kondizni a vállsérülésem után. Szerettem a konditermet. Sok ismerős, olcsó ár és viszonylag jó felszerelés, normál öltöző, 24 órás nyitva tartás, és jó megközelíthetőség jellemezte. Mindenki magyarázta, hogy itt az USA-ban mekkora király termek vannak. Én emlékeimből tudtam, hogy a hely ahova jártam rendelkezett medencével, benti futópályával, no meg kosárpályával is.
Mikor kiérkeztem természetesen egyből ki akartam deríteni, hogy mi változott. Mint Daman elmondta, nyílt egy új terem a városban. Ez a Powerhouse Gym.
Mikor kiérkeztem természetesen egyből ki akartam deríteni, hogy mi változott. Mint Daman elmondta, nyílt egy új terem a városban. Ez a Powerhouse Gym.
2010. november 22., hétfő
Nunca andarás solo - hírek 11.22
Nem értem a csapatunkat.
Cesar hívott a meccs előtt 10 perccel, hogy hol vagyok...valahogy így zajlott:
- Hol vagy Hombre?- kérdezte Cesar.
- Mizu Esse?Itt vagyok már a parkolóban- mondtam én.
- Mindjárt kezdünk. Olyan vagy mint a mexikóiak...mindig késnek.
- Két perc és ott vagyok - válaszoltam nevetve.
Szóval besétáltam, mire láttam, hogy csak 3+1-be vagyunk a 4+1 helyett. Na mindegy, gyorsan átöltöztem és kezdődött is a meccs. Beálltam a kapuba és az első félidő közepére már meg is voltunk 2 cserével. Ezek tényleg mindig késnek. Néri, a legjobb emberünk ( ő rúgja a csapat góljainak minimum felét) is megérkezett ,szóval megnyugodtam. 0-0ás első félidő után mégis kikaptunk, pedig végig támadtunk. Billy a kapusunk egy ratyi :).
A végeredmény 3-2, sajnos nem nekünk. Egy szar csapat volt ráadásul. Ezek ellen mindig kikapunk. Nem vesszük elég komolyan. A nehéz csapatok ellen meg felszívjuk magunkat.
Így is történt a 2. meccsen, ahol 14-9-re nyertünk, és nem tudom hogy kaptunk 9 gólt. ebből persze 5 potya volt. Én a "defensa"-t erősítem, többnyire a bal oldalon, igaz ez fociba nem igazán számít. Általában szögleteknél is ritkán megyek fel, bár így sokszor jutok lövéshez. A sarokból át szokták emelni a túloldalra, ahol én kapásból rugdosom az egészségeseket. Egész jól megy, de most hétvégén nem lőttem gólt. Azonban mikor az ellenfél indul, gyors vagyok és küzdök. Általában a csatárok nem szeretnek, mert elég kemény...inkább határozott vagyok. Minden meccsen megmutatom ki az "el jefe".
A lényeg az, hogy kezdenek megkedvelni egyre jobban és várják, hogy a pályán legyek. szóval minden a legnagyobb rendben. Cukkoltam Mannit, aki meg volt épp sérülve, hogy milyen "viejo".
Szóval tanulok szép lassan.
Jövő hétvégén nem lesz meccs, mert Hálaadás lesz, bár ez nem érinti a legtöbb ott focizó mexikóit, max a bírókat, meg a rendezőket. Jelentkezem 2 hét múlva élő tudósítással :).
Cesar hívott a meccs előtt 10 perccel, hogy hol vagyok...valahogy így zajlott:
- Hol vagy Hombre?- kérdezte Cesar.
- Mizu Esse?Itt vagyok már a parkolóban- mondtam én.
- Mindjárt kezdünk. Olyan vagy mint a mexikóiak...mindig késnek.
- Két perc és ott vagyok - válaszoltam nevetve.
Szóval besétáltam, mire láttam, hogy csak 3+1-be vagyunk a 4+1 helyett. Na mindegy, gyorsan átöltöztem és kezdődött is a meccs. Beálltam a kapuba és az első félidő közepére már meg is voltunk 2 cserével. Ezek tényleg mindig késnek. Néri, a legjobb emberünk ( ő rúgja a csapat góljainak minimum felét) is megérkezett ,szóval megnyugodtam. 0-0ás első félidő után mégis kikaptunk, pedig végig támadtunk. Billy a kapusunk egy ratyi :).
A végeredmény 3-2, sajnos nem nekünk. Egy szar csapat volt ráadásul. Ezek ellen mindig kikapunk. Nem vesszük elég komolyan. A nehéz csapatok ellen meg felszívjuk magunkat.
Így is történt a 2. meccsen, ahol 14-9-re nyertünk, és nem tudom hogy kaptunk 9 gólt. ebből persze 5 potya volt. Én a "defensa"-t erősítem, többnyire a bal oldalon, igaz ez fociba nem igazán számít. Általában szögleteknél is ritkán megyek fel, bár így sokszor jutok lövéshez. A sarokból át szokták emelni a túloldalra, ahol én kapásból rugdosom az egészségeseket. Egész jól megy, de most hétvégén nem lőttem gólt. Azonban mikor az ellenfél indul, gyors vagyok és küzdök. Általában a csatárok nem szeretnek, mert elég kemény...inkább határozott vagyok. Minden meccsen megmutatom ki az "el jefe".
A lényeg az, hogy kezdenek megkedvelni egyre jobban és várják, hogy a pályán legyek. szóval minden a legnagyobb rendben. Cukkoltam Mannit, aki meg volt épp sérülve, hogy milyen "viejo".
Szóval tanulok szép lassan.
Jövő hétvégén nem lesz meccs, mert Hálaadás lesz, bár ez nem érinti a legtöbb ott focizó mexikóit, max a bírókat, meg a rendezőket. Jelentkezem 2 hét múlva élő tudósítással :).
2010. november 21., vasárnap
Joplin éttermei I.
Már ideérkezésemkor eldöntöttem, hogy a tápanyag beviteleimről írok egy kicsit. A probléma csak azzal van, hogy közben meggyűlt a bajom a táplálkozással úgy egészében. Először is én egy magyar koszton nevelkedett idegenben tartózkodó "turista" vagyok, aki megszokta az egytálételeket és azok temérdek variációját. Itt azonban, ahol a gyorsétteremláncok uralják az ételpiac 95%-át igen nehéz ehhez hasonlót találni.
Másik problémám, hogy jó magyar emberhez híven nálam az ebéd a fő étkezés a nap folyamán, ellentétben a helyiekkel, akiknek a vacsora. Így gyakran előfordul, hogy én kétszer annyit eszek ebédre mint ők, sajnos még így is gyorsabban :).
Itt a világ minden tájáról találni éttermeket---kínai, görög, olasz, thai, indiai...és természetesen helyi, azaz barbecue, grill, hamburger és még sorolhatnám helyeket és én a majdnem helyiként nevezném meg a saját favoritomat, a MEXIKÓIT.
Hiszitek vagy sem, ez az egyetlen olyan tipusú étel amit bárhol és bármikor el tudok fogyasztani. Íme az első ilyen kalandom, természetesen mexikói, de nem fogtok lemaradni a többiről sem.
A hely neve Acambaro és a 7. utca és a Porter utca sarkán található, lényegében 3 percre a cégünktől. Amikor az ember éhes és mégsem akar gyorsétterembe menni, válassza az ilyen és ehhez hasonló helyeket. Egyrészt, mikor belépsz már jó a hangulat és jó fej angolt kevésbé beszélő pincérek és pincérnők rohangálnak fel s alá, másrészt mikor leültetnek, egyből eléd nyomják a tortilla chipset meg a salsát, kinek milyen kell (csípős, vagy sem). Gyors italrendelés, ezek közül én általában vagy vizet, vagy nem édesített teát kérek, vagy ha olyan passzban vagyok, hogy kis édeset is innék, akkor fél édes fél sima teát kérek. Természetesen mindezt jéggel. Én amúgy nem szeretem, hogy mikor még csak félig van az ember pohara, máris megkérdezik ,hogy kérsz-e még, elviszik a poharad és teletöltik. Ingyen van az újratöltés, de akkor is....
Aztán megkezdődik a rendelés. Én utoljára szoktam maradni, mert fogalmam sincs, hogy mit szeretnék, mert még nem jártam ide annyit. Meg szoktuk kérdezni mi az aznapi specialitás. Ha jól emlékszem a 4-es meg a 7-es volt. Hát én jó magyar lévén berendeltem mindkettőt, mert majdnem éhen haltam. Az egyik az csirke taco volt körettel, a másik megy egy burito. Természetesen mindezt körettel. Már meg sem lepődnek rajtam.
Jól bezabáltam. Ez amúgy egy elég autentikus helynek számít. A végszámlám, ha jól emlékszem 9.19$ volt, ami nem olyan sok, ahhoz képest hogy mennyit ettem. Asszem még hagytam 1$ borravalót az asztalon is.
Nagyon fontos megállapítás, és hatalmas üzleti lehetőség. Az amerikaiak nem használják a kést, lehet nem is tudják. Én már tökélyre fejlesztettem a csak villa használatát, bár sok gyakorlásba tellett. A kések begyűjtésében és azok Európában való továbbadásában pedig váltig hiszek. A villával evés okait ki fogom nyomozni és az üzleti lehetőséget is fel fogom mérni.
"...Hé!Dobjatok egy taco-t a Négernek..."
Másik problémám, hogy jó magyar emberhez híven nálam az ebéd a fő étkezés a nap folyamán, ellentétben a helyiekkel, akiknek a vacsora. Így gyakran előfordul, hogy én kétszer annyit eszek ebédre mint ők, sajnos még így is gyorsabban :).
Itt a világ minden tájáról találni éttermeket---kínai, görög, olasz, thai, indiai...és természetesen helyi, azaz barbecue, grill, hamburger és még sorolhatnám helyeket és én a majdnem helyiként nevezném meg a saját favoritomat, a MEXIKÓIT.
Hiszitek vagy sem, ez az egyetlen olyan tipusú étel amit bárhol és bármikor el tudok fogyasztani. Íme az első ilyen kalandom, természetesen mexikói, de nem fogtok lemaradni a többiről sem.
 |
| 7. és Porter - Acambaro |
A hely neve Acambaro és a 7. utca és a Porter utca sarkán található, lényegében 3 percre a cégünktől. Amikor az ember éhes és mégsem akar gyorsétterembe menni, válassza az ilyen és ehhez hasonló helyeket. Egyrészt, mikor belépsz már jó a hangulat és jó fej angolt kevésbé beszélő pincérek és pincérnők rohangálnak fel s alá, másrészt mikor leültetnek, egyből eléd nyomják a tortilla chipset meg a salsát, kinek milyen kell (csípős, vagy sem). Gyors italrendelés, ezek közül én általában vagy vizet, vagy nem édesített teát kérek, vagy ha olyan passzban vagyok, hogy kis édeset is innék, akkor fél édes fél sima teát kérek. Természetesen mindezt jéggel. Én amúgy nem szeretem, hogy mikor még csak félig van az ember pohara, máris megkérdezik ,hogy kérsz-e még, elviszik a poharad és teletöltik. Ingyen van az újratöltés, de akkor is....
 |
| chips és salsa |
Aztán megkezdődik a rendelés. Én utoljára szoktam maradni, mert fogalmam sincs, hogy mit szeretnék, mert még nem jártam ide annyit. Meg szoktuk kérdezni mi az aznapi specialitás. Ha jól emlékszem a 4-es meg a 7-es volt. Hát én jó magyar lévén berendeltem mindkettőt, mert majdnem éhen haltam. Az egyik az csirke taco volt körettel, a másik megy egy burito. Természetesen mindezt körettel. Már meg sem lepődnek rajtam.
 |
| a nagy fogás, Daman no meg én. |
 |
| 4. - 2db csirke taco |
 | |
| 7.- burito(marha) |
Jól bezabáltam. Ez amúgy egy elég autentikus helynek számít. A végszámlám, ha jól emlékszem 9.19$ volt, ami nem olyan sok, ahhoz képest hogy mennyit ettem. Asszem még hagytam 1$ borravalót az asztalon is.
Nagyon fontos megállapítás, és hatalmas üzleti lehetőség. Az amerikaiak nem használják a kést, lehet nem is tudják. Én már tökélyre fejlesztettem a csak villa használatát, bár sok gyakorlásba tellett. A kések begyűjtésében és azok Európában való továbbadásában pedig váltig hiszek. A villával evés okait ki fogom nyomozni és az üzleti lehetőséget is fel fogom mérni.
"...Hé!Dobjatok egy taco-t a Négernek..."
2010. november 17., szerda
And the Winner is.....
Elég jól sikerült az akció. Köszönöm, hogy ennyien frissítettétek, és olvastátok remélhetőleg a bejegyzéseimet, amit ne hagyjatok abba, és osszátok meg azt is, hogy mit változtassak vagy éppen miről írjak. Örülök annak, hogy ennyire tetszik mindenkinek a póló, ezért hamarosan megint majd felajánlok egy pólót vagy más céges szuvenírt.
Mivel az 1000. olvasó valamiért nem küldte eddig még el a screenshotját és nem jelentkezett, ezért eredményt hirdetek. A győztes nem más, mint gyerekkori pajtásom Zalaegerszegről Mazzag Zsolt az 1001. sorszámmal, akit ezúton is kérek, írjon nekem méretet, meg színt az ajándékról.
És a bizonyíték:
Mivel az 1000. olvasó valamiért nem küldte eddig még el a screenshotját és nem jelentkezett, ezért eredményt hirdetek. A győztes nem más, mint gyerekkori pajtásom Zalaegerszegről Mazzag Zsolt az 1001. sorszámmal, akit ezúton is kérek, írjon nekem méretet, meg színt az ajándékról.
 |
| Zsótti |
És a bizonyíték:
Hamarosan bejelentem a következő látogatói nyereményjátékot. Kövessétek addig is a blogomat.
"...Mert médiaribanc lettem..."
YEEEHAAAW!
Cowboy Bucketlist
Ha már itt vagyok, úgy döntöttem, hogy írok egy listát azokról a dolgokról, amiket egy cowboynak meg kell tennie az életében. Mindig mikor frissítem a listát, újabb bejegyzés fog megjelenni. Az ok lehet egy újabb dolog felvétele a listára, vagy pedig egy elem teljesítése a listán. Az utóbbi esetben természetesen megírom, hogy is történt. Íme a lista:
1. lovaglás
2. lasszózás
3. tehenet tartani
4. szamarat tartani
5. megjelölni az állatokat a saját, személyre szabott billoggal
6. egy nagy övcsatot szerezni
7. cowboykalapot venni
8. igazi veszkó csizmában nyomatni
9. linedancingelni
10. venni egy amerikai autót
11. elmenni egy PBR rendezvényre
12.elmenni egy Nascar versenyre
13. szalonkavadászat
14. békászás
15. lelőni valamilyen vadat
16. baseball meccsre menni
17. elmenni egy country koncertre
18. saját hamburgert csinálni
19. grillpartit szervezni
20. saját beefjerky-t csinálni
21. horgászni a helyi módszerekkel
22. egy fegyvert szerezni, bár ez elég nehéz lesz
23. egy igazi country bárba elmenni
24. benevezni valamilyen evőversenyre
25. megülni legalább egy mechanikus bikát 8 másodpercig
Ez elég sok dolog már így is, de hát ha az ember el akar érni valamit...És a lista még nem végleges. Van egy két dolog amit rá sem tettem, pl a dohányrágás, mert szerintem az undorító, de ki tudja mit hoz a jövő. Ha nektek is van ötletetek, még mi kerüljön a listára, várom a kommenteket itt alább.
folyt. köv.
Most hétvégén a szalonkavadászat van betervezve. Jön majd a beszámoló sok képpel.
YEEEHAAAW!
1. lovaglás
2. lasszózás
3. tehenet tartani
4. szamarat tartani
5. megjelölni az állatokat a saját, személyre szabott billoggal
6. egy nagy övcsatot szerezni
7. cowboykalapot venni
8. igazi veszkó csizmában nyomatni
9. linedancingelni
10. venni egy amerikai autót
11. elmenni egy PBR rendezvényre
12.elmenni egy Nascar versenyre
13. szalonkavadászat
14. békászás
15. lelőni valamilyen vadat
16. baseball meccsre menni
17. elmenni egy country koncertre
18. saját hamburgert csinálni
19. grillpartit szervezni
20. saját beefjerky-t csinálni
21. horgászni a helyi módszerekkel
22. egy fegyvert szerezni, bár ez elég nehéz lesz
23. egy igazi country bárba elmenni
24. benevezni valamilyen evőversenyre
25. megülni legalább egy mechanikus bikát 8 másodpercig
Ez elég sok dolog már így is, de hát ha az ember el akar érni valamit...És a lista még nem végleges. Van egy két dolog amit rá sem tettem, pl a dohányrágás, mert szerintem az undorító, de ki tudja mit hoz a jövő. Ha nektek is van ötletetek, még mi kerüljön a listára, várom a kommenteket itt alább.
folyt. köv.
Most hétvégén a szalonkavadászat van betervezve. Jön majd a beszámoló sok képpel.
YEEEHAAAW!
2010. november 16., kedd
Nunca andarás solo...
Elnézést kell kérnem itt a barátaim egy részétől, akik nem éppen szeretik a következőkben olvasható angol Premier Ligás csapatot.
Megtörtént. Leigazolt a Liverpool. Sőt már két hétvégén is játszottam. Az eddigi eredményeink biztatóak, de nem kiemelkedőek. Egy győzelem(5-2), két döntetlen(6-6, 4-4) és egy vereség (5-7). Az első meccset eddig minden évben elvesztette a csapat, az utolsót már meg is nyertük, tehát javuló a tendencia. A csapatom az utolsó két bajnokságot megnyerte, remélem idén is így lesz. Vasárnaponként játszunk délután. Egész jól megy a játék. A csapat tiszta mexiküi, kivétel én meg a kapus néha, ha nem az is épp mexikói. Íme
A csapatomba játszik Mani, Junior, Cesar, Juan, Farvel, Ivan és még páran akiknek a nevét elfelejtettem. Már két gólnál járok, mindkettőt messziről akasztottam a félelmetes bal lábammal :) . 4+1-ben játszunk futsal szabályokkal egy zsír új sportlétesítményben. Engem már ismernek a kegyetlen belépőimről, de még bírják a strapát. Íme egy-két kép a pályáról.
Hamarosan jönnek még képek, a csapatról és beszámolók is.
Hola Amigos!Vamos Liverpool!
Megtörtént. Leigazolt a Liverpool. Sőt már két hétvégén is játszottam. Az eddigi eredményeink biztatóak, de nem kiemelkedőek. Egy győzelem(5-2), két döntetlen(6-6, 4-4) és egy vereség (5-7). Az első meccset eddig minden évben elvesztette a csapat, az utolsót már meg is nyertük, tehát javuló a tendencia. A csapatom az utolsó két bajnokságot megnyerte, remélem idén is így lesz. Vasárnaponként játszunk délután. Egész jól megy a játék. A csapat tiszta mexiküi, kivétel én meg a kapus néha, ha nem az is épp mexikói. Íme
 |
| Liverpool 2010 Futsal, Joplin - Four Seasons Sport Complex |
A csapatomba játszik Mani, Junior, Cesar, Juan, Farvel, Ivan és még páran akiknek a nevét elfelejtettem. Már két gólnál járok, mindkettőt messziről akasztottam a félelmetes bal lábammal :) . 4+1-ben játszunk futsal szabályokkal egy zsír új sportlétesítményben. Engem már ismernek a kegyetlen belépőimről, de még bírják a strapát. Íme egy-két kép a pályáról.
 |
| gólöröm |
 |
| középkezdés |
Hola Amigos!Vamos Liverpool!
2010. november 15., hétfő
Jutalom az 1000. olvasónak
Most, hogy napi szinten elértem a 100 olvasót, úgy gondoltam kell még egy kis motiváció. Az 1000. olvasó, amennyiben nekem elküldi az 1000-es számot mutató screenshot-ot és egy fényképet magáról, nyereményként magának tudhat egy ÚJ ARC PÓLÓT. Természetesen szükségem lesz még a méretére és a színre is.
Az e-mail topicjába kérem a YEEEHAAAW 1000 szót tegye.
és még egyszer Yeeehaaw!!!
SWM - amerikai szlenglecke 2.
Kicsit messziről indítok...
Mikor idejöttem, kellett egy autó, ezért most egy Nissan Exterra a partnerem az utazásba. Szerintem olyan 2001-2002-es lehet, olyan 145.000 körüli mérfölddel. Hát nem egy muscle car az biztos, és vannak problémái, mint például a szíj nyikorog, meg csúszik, amit hamarosan meg is javíttatok.
Daman ezzel szemben egy Toyota Tundrát vezet és elég keményen nyomja neki. Persze az 5.7 literes motorral nem is nehéz. Kérdeztem is tőle, hogy izmos az autója, mire jött a válasz:
"...Hell yeah! It' pulling the ass end out of a cow..."
jelentése:
"...Naná!Baromira erős a gép..."
Nem biztos, hogy jól írtam le, mert Daman sem tudja, hogy kell, mivel ez egy mondat ami a tesójától jött, aki igazi redneck Wichita, Kansas városkájában (erről még később). Próbáltam megguglizni, de sajnos ezek szerint ez annyira szleng, hogy csak szájhagyomány útján terjed és módosul közben a dialektusok változásával.
Igyekszem majd ezeket archiválni az utókornak egy amolyan Kölcseyként. Ezért éljenek a Redneckek.
Yeeehaaaw!!!
Mikor idejöttem, kellett egy autó, ezért most egy Nissan Exterra a partnerem az utazásba. Szerintem olyan 2001-2002-es lehet, olyan 145.000 körüli mérfölddel. Hát nem egy muscle car az biztos, és vannak problémái, mint például a szíj nyikorog, meg csúszik, amit hamarosan meg is javíttatok.
 |
| 2002 Nissan Exterra (170LE) |
Daman ezzel szemben egy Toyota Tundrát vezet és elég keményen nyomja neki. Persze az 5.7 literes motorral nem is nehéz. Kérdeztem is tőle, hogy izmos az autója, mire jött a válasz:
 |
| 2010 Toyota Tundra (381 LE) |
jelentése:
"...Naná!Baromira erős a gép..."
Nem biztos, hogy jól írtam le, mert Daman sem tudja, hogy kell, mivel ez egy mondat ami a tesójától jött, aki igazi redneck Wichita, Kansas városkájában (erről még később). Próbáltam megguglizni, de sajnos ezek szerint ez annyira szleng, hogy csak szájhagyomány útján terjed és módosul közben a dialektusok változásával.
Igyekszem majd ezeket archiválni az utókornak egy amolyan Kölcseyként. Ezért éljenek a Redneckek.
Yeeehaaaw!!!
2010. november 14., vasárnap
Amerikai Rámpa Válalat - ARC
Most hogy hétvége van, lett egy kis időm leírni hol dolgozom. Lényegében ez az oka annak, hogy ide jöttem. Sok mindent meséltem már a cégről, de a mostani szitu azt hiszem felülmúlta még az én elvárásaimat is.
2002-ben egy technikusi gyakorlat alkalmával sikerült először ide kerülnöm. Majd 2003-2004 és 2005-2006 következett. A legtöbb időt a tervezési osztályon töltöttem. A cég 1998-ben alakult Nathan Bemo és Daman Schuber közös vállalkozásaként Nathan Webb City-ben található házának garázsában. Jelenleg a cégnél nálam mindössze egy ember van, aki régebb óta ismeri őket, ez pedig a CEO-nk Jim Moss.
De ennyi elég is a személyi kérdésekről, hiszen mindegyikükről lesz majd kis rövid interjúm. A cég egy kis vállalkozásként indult és röpke 12 év alatt a világ legnagyobb cégévé nőtte ki magát. Görpark termékek gyártásával, forgalmazásával és szerelésével foglalkozik világszerte. Legyen az acél, fa, kompozit vagy beton (előregyártott vagy helyszínen) a cég bármit meg tud valósítani, és éppen ezért olyan népszerűek. Egy nagyon jó kereskedő gárda biztosítja a sok eladott parkot.
Az ARC a nyári szezonban akár 150-200 embert is foglakoztat, jelenleg mindössze 100 körül. Egy nagy rektár és gyárépületben kapott helyet a lézervágó CNC gép, egy kompozit és faelemeket vágó CNC gép, egy élhajlítógép, és egy egész betonelemeket előregyártó üzemrész. És még nem is említettem a sok sok hegesztő állomást.
Az iroda egy kis irodákra szabdalt egybenyitott tér, amelyek mind körbe nagy üvegablakokkal rendelkeznek. Itt jelenleg a mérnökségen dolgozok, de erről kicsit bővebben számolok be.
Nézegessétek a honlapot, hogy többet megtudjatok:
http://www.americanrampcompany.com
vagy nézzétek meg a Facebook linkjüket:
Facebook - ARC
Hogy miért éppen Joplinba van a cég? Több oka is lehet, egyrészt mert az USA földrajzi középpontja környékén van, másrészt pedig Nathan innen származik. És én hogy kerültem ide? miért is csinálom? Ezt hamarosan megosztom veletek.
folyt köv.
2002-ben egy technikusi gyakorlat alkalmával sikerült először ide kerülnöm. Majd 2003-2004 és 2005-2006 következett. A legtöbb időt a tervezési osztályon töltöttem. A cég 1998-ben alakult Nathan Bemo és Daman Schuber közös vállalkozásaként Nathan Webb City-ben található házának garázsában. Jelenleg a cégnél nálam mindössze egy ember van, aki régebb óta ismeri őket, ez pedig a CEO-nk Jim Moss.
De ennyi elég is a személyi kérdésekről, hiszen mindegyikükről lesz majd kis rövid interjúm. A cég egy kis vállalkozásként indult és röpke 12 év alatt a világ legnagyobb cégévé nőtte ki magát. Görpark termékek gyártásával, forgalmazásával és szerelésével foglalkozik világszerte. Legyen az acél, fa, kompozit vagy beton (előregyártott vagy helyszínen) a cég bármit meg tud valósítani, és éppen ezért olyan népszerűek. Egy nagyon jó kereskedő gárda biztosítja a sok eladott parkot.
Az ARC a nyári szezonban akár 150-200 embert is foglakoztat, jelenleg mindössze 100 körül. Egy nagy rektár és gyárépületben kapott helyet a lézervágó CNC gép, egy kompozit és faelemeket vágó CNC gép, egy élhajlítógép, és egy egész betonelemeket előregyártó üzemrész. És még nem is említettem a sok sok hegesztő állomást.
Az iroda egy kis irodákra szabdalt egybenyitott tér, amelyek mind körbe nagy üvegablakokkal rendelkeznek. Itt jelenleg a mérnökségen dolgozok, de erről kicsit bővebben számolok be.
Nézegessétek a honlapot, hogy többet megtudjatok:
http://www.americanrampcompany.com
vagy nézzétek meg a Facebook linkjüket:
Facebook - ARC
Hogy miért éppen Joplinba van a cég? Több oka is lehet, egyrészt mert az USA földrajzi középpontja környékén van, másrészt pedig Nathan innen származik. És én hogy kerültem ide? miért is csinálom? Ezt hamarosan megosztom veletek.
folyt köv.
2010. november 11., csütörtök
Joplin - Az átutazók fővárosa
Hello Joplin...hát megérkeztem!!!
A 22 órás tortúra után bátran állíthatom jó volt megérkezni. Már csak azért is, mert ugye éhes/álmos/szomjas/nyűgös voltam. Az utunk hála Istennek nem volt uncsi, mert a városba a természetesen a méltán híres 66-os úton érkeztünk. Lényegében az eredeti út már csak a várost szeli át és történelmi vonatkozásai vannak inkább, mint maga az autópálya funkció.
Joplin Missouri dél-nyugati csücskében az úgynevezett Four State régióban található. 15 percen belül másik 3 államban is autókázhatok. Ezek Kansas, Oklahoma, és Arkansas. Jó, hogy nem halljátok hogyan ejtik ezeket ki. Amint rápillant az ember Joplin térképére, láthatja, hogy nem egy nagy város. Helyzetileg mégis fontos szerepet tölt be. Itt a közép-nyugati régióban (Midwest), az átutazók sokszor megállnak, hisz mind észak-déli mind pedig kelet-nyugati autópálya halad át a városon.
Néhány dolog amit jó tudni:
- Joplin a Bible-belt a Tornado Alley és a 66-os út kereszteződésében található
- Mindössze kb 140 éves a település
- Kicsit több mint 50 ezer lakosa van (év velem most egyel több), de lényegében a régióhoz tartozó településekkel kb 174 ezer
- Ez itt az igazi Amerika, cowboyokkal, farmokkal, és sok latinoval
- Itt mindenki szinte republikánus, szóval Obama nem kedvelt errefelé
- Joplin szerepel Chuck Berry - Route 66 c. slágerébe
- Az Ozark fennsík szélén található
- Van itt egy egyetem az MSSU és több kis főiskola. Azz MSSU amerikai foci csapata idén elég jól teljesít az egyetemi bajnokságba
-St. Louis 5 óra, Kansas City 2 óra, Oklahoma City 4 óra, Tulsa 2 óra, Dallas 7 óra távolságban van
- Az Országúti diszkó c. nagysikerű Patrick Swayze film történeteinnen 20 percre északra, egy Jasper nevű kisvárosban játszódik.
folyt. köv.
A 22 órás tortúra után bátran állíthatom jó volt megérkezni. Már csak azért is, mert ugye éhes/álmos/szomjas/nyűgös voltam. Az utunk hála Istennek nem volt uncsi, mert a városba a természetesen a méltán híres 66-os úton érkeztünk. Lényegében az eredeti út már csak a várost szeli át és történelmi vonatkozásai vannak inkább, mint maga az autópálya funkció.
 |
| Joplin Downtown 1910 |
Joplin Missouri dél-nyugati csücskében az úgynevezett Four State régióban található. 15 percen belül másik 3 államban is autókázhatok. Ezek Kansas, Oklahoma, és Arkansas. Jó, hogy nem halljátok hogyan ejtik ezeket ki. Amint rápillant az ember Joplin térképére, láthatja, hogy nem egy nagy város. Helyzetileg mégis fontos szerepet tölt be. Itt a közép-nyugati régióban (Midwest), az átutazók sokszor megállnak, hisz mind észak-déli mind pedig kelet-nyugati autópálya halad át a városon.
Néhány dolog amit jó tudni:
- Joplin a Bible-belt a Tornado Alley és a 66-os út kereszteződésében található
- Mindössze kb 140 éves a település
- Kicsit több mint 50 ezer lakosa van (év velem most egyel több), de lényegében a régióhoz tartozó településekkel kb 174 ezer
- Ez itt az igazi Amerika, cowboyokkal, farmokkal, és sok latinoval
- Itt mindenki szinte republikánus, szóval Obama nem kedvelt errefelé
- Joplin szerepel Chuck Berry - Route 66 c. slágerébe
- Az Ozark fennsík szélén található
- Van itt egy egyetem az MSSU és több kis főiskola. Azz MSSU amerikai foci csapata idén elég jól teljesít az egyetemi bajnokságba
-St. Louis 5 óra, Kansas City 2 óra, Oklahoma City 4 óra, Tulsa 2 óra, Dallas 7 óra távolságban van
- Az Országúti diszkó c. nagysikerű Patrick Swayze film történeteinnen 20 percre északra, egy Jasper nevű kisvárosban játszódik.
folyt. köv.
2010. november 9., kedd
SWM - amerikai szlenglecke
Sziasztok,
Ez itt a Slang with me...
Több kis témával, szösszenettel is fogok jelentkezni itt a blogomban. Úgy gondolom sok mindenkit érdekel, hogyan lehet itt érvényesülni a legjobban az élet különböző területein. Ezentúl, ha SWM-...... címet láttok egy olyan kifejezésről fogok néhány mondatot írni, amit épp én is megtanultam, és hasznosnak találom. Íme a mai szleng:
"Give me you John Hanckok" vagy leginkább haználatosan "...Sir, Give me your John Hancock here,please!..."
Jelentése: "Aláírná?" vagy ahogy leginkább használják Bankokban vagy szerződéseknél "...Uram, aláírná itt kérem?..."
Épp egy aukciós háznak a valóságsóját néztük, mikor ott szó volt egy könyvről amit John Hacock írt alá. Én kérdeztem Damantól (róla sztorik később), hogy miért olyan nagy dolog, hogy ő aláírta, és ki is volt ez az ürge lényegében.
A fiatalember nem más volt mint a kongresszus elnöke. Ez még amúgy nem egy nagy dolog, kivéve, ha te vagy az 1776 július 4.-én, és épp a te feladatod, hogy hitelesítsd a Függetlenségi Nyilatkozatot az aláírásoddal. Remélem hasznát veszitek ennek a rövidített törileckének.
YEEHAAW!
Ez itt a Slang with me...
Több kis témával, szösszenettel is fogok jelentkezni itt a blogomban. Úgy gondolom sok mindenkit érdekel, hogyan lehet itt érvényesülni a legjobban az élet különböző területein. Ezentúl, ha SWM-...... címet láttok egy olyan kifejezésről fogok néhány mondatot írni, amit épp én is megtanultam, és hasznosnak találom. Íme a mai szleng:
"Give me you John Hanckok" vagy leginkább haználatosan "...Sir, Give me your John Hancock here,please!..."
 |
| Az eredeti John Hancock aláírás |
Jelentése: "Aláírná?" vagy ahogy leginkább használják Bankokban vagy szerződéseknél "...Uram, aláírná itt kérem?..."
Épp egy aukciós háznak a valóságsóját néztük, mikor ott szó volt egy könyvről amit John Hacock írt alá. Én kérdeztem Damantól (róla sztorik később), hogy miért olyan nagy dolog, hogy ő aláírta, és ki is volt ez az ürge lényegében.
A fiatalember nem más volt mint a kongresszus elnöke. Ez még amúgy nem egy nagy dolog, kivéve, ha te vagy az 1776 július 4.-én, és épp a te feladatod, hogy hitelesítsd a Függetlenségi Nyilatkozatot az aláírásoddal. Remélem hasznát veszitek ennek a rövidített törileckének.
YEEHAAW!
2010. november 8., hétfő
Nagy utazás III. rész
A Biztonsági vizsgálat után, először csak kicsit gyorsabban szedtem a lábaimat, majd gondoltam nem árt, ha rohanok, mert már csak 16 perc van indulásig és 15 percnél zárják az ajtókat. Már eléggé fáradt voltam és a csomagom is húzta a vállamat, de futni kezdtem amennyire csak tudtam. Persze ilyenkor van az, hogy az ember repülője a terminál legutolsó kapujától indul.
Mikor odaértem már csak bámészkodó rakodómunkások fogadtak a zárt kapuk előtt. Mivel nem tudtam telefonálni, meg nem is tudtam, hogy ki jön értem majd Fayetville-be, ezért kicsit beparáztam, és magamban szentségeltem, hogy nem lehet igaz, megint egy másik későbbi járattal kell mennem. Odamentem a pulthoz és mákomra egy rendes csóka volt és odaszólt a repülőre, hogy van itt még egy utas, és kinyitotta a kaput és odavitt a repülőhöz. Tuti rendes volt. Még a csomagom sem fért volna fel, de hagyta hogy azt is vigyem, mivel nem volt tele a gép. Így totál utolsóként szálltam fel, mögöttem zárult is az ajtó, én meg elfoglaltam a helyem a leghátsó sorban, bár ez egy kis repzi volt.
Nyugodtan üldögéltem, és most paradicsomlé helyett egy kólát toltam le a nagy ijedtségre. Egy nyugis repülés következett gyönyörű kilátással. Kicsit előbb is szálltunk le (16:54). Ekkor már csak ki kellett sétálnom a reptérről és a csomagomat kellet felvenni és várni valakire aki felvesz.
Ez majdnem így is történt, csak azt felejtettem el, hogy a csomagom nem tud futni a repülőre. Egy ideig vártam a forgó szalag körül, meg néhány német fiatal is, aztán elmentünk mindannyian a légitársaság pultjához, ahol egy drogdíler kinézetű "testvér" kisegített minket. Kitöltötte a nagyon bonyolult adatlapot, melyben leginkább az írással volt gondja, majd megmondta, hogy másnap estig tuti megkapjuk a csomagunkat. Ez utóbbit betartották, szóval nincs hari.
Értem a cég Terry nevezetű sofőrje jött, aki szépen elvitt a főnökömhöz. Az út Fayettville-ből Joplinba mindössze 1,5 óra volt, és szerencsére a városon keresztül vitt, amiből nem sokat láthattam, de egy kis bepillantást nyertem Amerikába. Az igazi Amerikába.
Megérkeztem. Hogy mi, hogyan és ki várt? Hol lakok most? Hol dolgozok? Mit kell tudni a helyről? Hamarosan megtudhatjátok.
És ismételten csak YEEHAAW!
Mikor odaértem már csak bámészkodó rakodómunkások fogadtak a zárt kapuk előtt. Mivel nem tudtam telefonálni, meg nem is tudtam, hogy ki jön értem majd Fayetville-be, ezért kicsit beparáztam, és magamban szentségeltem, hogy nem lehet igaz, megint egy másik későbbi járattal kell mennem. Odamentem a pulthoz és mákomra egy rendes csóka volt és odaszólt a repülőre, hogy van itt még egy utas, és kinyitotta a kaput és odavitt a repülőhöz. Tuti rendes volt. Még a csomagom sem fért volna fel, de hagyta hogy azt is vigyem, mivel nem volt tele a gép. Így totál utolsóként szálltam fel, mögöttem zárult is az ajtó, én meg elfoglaltam a helyem a leghátsó sorban, bár ez egy kis repzi volt.
Nyugodtan üldögéltem, és most paradicsomlé helyett egy kólát toltam le a nagy ijedtségre. Egy nyugis repülés következett gyönyörű kilátással. Kicsit előbb is szálltunk le (16:54). Ekkor már csak ki kellett sétálnom a reptérről és a csomagomat kellet felvenni és várni valakire aki felvesz.
Ez majdnem így is történt, csak azt felejtettem el, hogy a csomagom nem tud futni a repülőre. Egy ideig vártam a forgó szalag körül, meg néhány német fiatal is, aztán elmentünk mindannyian a légitársaság pultjához, ahol egy drogdíler kinézetű "testvér" kisegített minket. Kitöltötte a nagyon bonyolult adatlapot, melyben leginkább az írással volt gondja, majd megmondta, hogy másnap estig tuti megkapjuk a csomagunkat. Ez utóbbit betartották, szóval nincs hari.
Értem a cég Terry nevezetű sofőrje jött, aki szépen elvitt a főnökömhöz. Az út Fayettville-ből Joplinba mindössze 1,5 óra volt, és szerencsére a városon keresztül vitt, amiből nem sokat láthattam, de egy kis bepillantást nyertem Amerikába. Az igazi Amerikába.
Megérkeztem. Hogy mi, hogyan és ki várt? Hol lakok most? Hol dolgozok? Mit kell tudni a helyről? Hamarosan megtudhatjátok.
És ismételten csak YEEHAAW!
2010. november 7., vasárnap
Nagy utazás II. rész
A Budapest Párisz útvonalon egy Airbus A320-as járművel repültem. Ennek pilótája számomra is meglepő módon egy nő volt. Ezt kétféle képpen állapíthattam meg, egyrészt mert bemondták a nevét a "bömbibe" másrészt pedig a leszállásnál, és tisztelet a kivételnek, de a nők repülőt sem tudnak vezetni. Az ereszkedés során többször megfordította a bendőm, természetesen nemcsak nekem hanem a mellettem ülőknek is.
Mellettem pedig, mint az későbbi nso olvasás közben kiderült, a magyar vívó válogatott ült. Na jó, nem csak mellettem, hanem körülöttem mindenhol. Beszélgettek mindenféléről, de a srácok akik mellettem ültek, főleg arról, hogy a csajok most csak a 8. helyért vívtak itt-ott-amott. Szilágyi Áron ült az ablaknál én meg a sor oldalon. Ő volt a legnagyobb hangú, de érthető, hiszen ő legalább 6. lett.
Egész gyorsnak tűnt odáig az út. Az átszállással meg ugye igyekeznem kellett. A gép Chicago felé egy számmal nagyobb volt. A beszállásnál kiderült, hogy egy bunkó francia mellett kell majd ülnöm, aki egy jó ideig a mocskos patájával rugdosta a lábam. Hát ez sem írt jó pontot a népének számlájára a szememben. Meglepetésemre a kaja itt sem volt rossz. Camembert, friss pékárú, mandarin és gombás rizottó lett a választásom, mivel tapasztalatom szerint a húsok nem valami finomak.
Az utazás során kiderült, hogy azért nem annyira rossz a hátsó sorban ülni. Mivel klotyó nem volt a gép hátuljába, és elég sokan jártak hátra, gyanút fogtam. Kikapcsoltam az övemet és hátrakukkantottam. Hát mit láttak szemeim. Korlátlan kaja volt ott még kirakva. Ettem is pár kiflit különböző sajtokkal, meg szlopáltam az italt. Pofátlan voltam, de jól esett. És annak ellenére nem volt semmi bajom a repülés után, hogy mindig rettentően fájt eddig a hasam. Szóval egy pont a sok mínuszból kihúzva a franciáknak.
A filmek amik mentek nem voltak rosszak. Megnéztem a Pancser Police című filmet meg még egyet ami szintén felejthető volt. A gépen a filmek általában olyanok, hogy lehet élvezni, de csak azért nézem, mert nem tudok aludni. Sajnos. És eléggé kimerülten, felvéve a csomagot, kitöltögetve a papírokat gyorsan bejutottam az országba. Persze gondoltam mindenre elég lesz az időm és eljutok Fayetville-be, Arkansas-ba, de mire odaértem a kapuhoz a sok biztonsági vizsgálat után, Persze a Budapestieket külön ellenőrizték, bár csak magamat tudom, zárva találtam.
Hogy feljutottam-e a gépre, hogy minden rendben ment-e?
Folyt. köv.
Mellettem pedig, mint az későbbi nso olvasás közben kiderült, a magyar vívó válogatott ült. Na jó, nem csak mellettem, hanem körülöttem mindenhol. Beszélgettek mindenféléről, de a srácok akik mellettem ültek, főleg arról, hogy a csajok most csak a 8. helyért vívtak itt-ott-amott. Szilágyi Áron ült az ablaknál én meg a sor oldalon. Ő volt a legnagyobb hangú, de érthető, hiszen ő legalább 6. lett.
Egész gyorsnak tűnt odáig az út. Az átszállással meg ugye igyekeznem kellett. A gép Chicago felé egy számmal nagyobb volt. A beszállásnál kiderült, hogy egy bunkó francia mellett kell majd ülnöm, aki egy jó ideig a mocskos patájával rugdosta a lábam. Hát ez sem írt jó pontot a népének számlájára a szememben. Meglepetésemre a kaja itt sem volt rossz. Camembert, friss pékárú, mandarin és gombás rizottó lett a választásom, mivel tapasztalatom szerint a húsok nem valami finomak.
Az utazás során kiderült, hogy azért nem annyira rossz a hátsó sorban ülni. Mivel klotyó nem volt a gép hátuljába, és elég sokan jártak hátra, gyanút fogtam. Kikapcsoltam az övemet és hátrakukkantottam. Hát mit láttak szemeim. Korlátlan kaja volt ott még kirakva. Ettem is pár kiflit különböző sajtokkal, meg szlopáltam az italt. Pofátlan voltam, de jól esett. És annak ellenére nem volt semmi bajom a repülés után, hogy mindig rettentően fájt eddig a hasam. Szóval egy pont a sok mínuszból kihúzva a franciáknak.
A filmek amik mentek nem voltak rosszak. Megnéztem a Pancser Police című filmet meg még egyet ami szintén felejthető volt. A gépen a filmek általában olyanok, hogy lehet élvezni, de csak azért nézem, mert nem tudok aludni. Sajnos. És eléggé kimerülten, felvéve a csomagot, kitöltögetve a papírokat gyorsan bejutottam az országba. Persze gondoltam mindenre elég lesz az időm és eljutok Fayetville-be, Arkansas-ba, de mire odaértem a kapuhoz a sok biztonsági vizsgálat után, Persze a Budapestieket külön ellenőrizték, bár csak magamat tudom, zárva találtam.
Hogy feljutottam-e a gépre, hogy minden rendben ment-e?
Folyt. köv.
2010. november 6., szombat
A nagy utazás I. rész...
Többször eszembe jut, hogy miért van az, hogy amit annyira szeretek csinálni a világ másik végén van. Az első alkalommal (2002) még annyira izgultam, hogy fel sem tűnt a pokolian hosszú út. Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy a mai világban utazzak majdnem 1 napot hogy odaérjek...nem hittem volna el.
A jegyvásárláskor már gondolkodtam azon, hogy Bécsből induljak, de a gazdaságossági szempontokat figyelembe véve a Budapesti indulást választottam. Nem kellett volna. Ezt a korai reptéri érkezés (05:15) és a hosszú tömött sorok ellenére csak akkor érzékeltem mikor a becsekkolás után beálltam az akkor még rövidnek tűnő sorba a biztonsági vizsgálatot irányba véve (06.05). Egy röpke 55 percet vett igénybe, mire felvettem végre a cipőmet újra és igyekezhettem a géphez, mert a becsekkolás már megkezdődött. Szerintem így tönkremennek a duty free boltocskák, hiszen nem marad idő egy kis vásárlásra.
Air France géppel utaztam. Azon kívül, hogy az általam nem annyira tolerált francia nyelven dumáltak és angolul éppen csak elkarattyoltak, egészen elégedett voltam. Finom pékáru és sajtok adták az alapját ennek a döntésnek, hiszen már eddig is meggyűlt a bajom a reptéri kajákkal az életemben. Paradicsomlé kis jéggel a kezemben és bambulok ki a fejemből, mikor megszólalt a pita, hogy hamarosan leszállunk. Kis késés már volt, de odaértem Párizsban a gépemhez, pedig volt vagy 1,5 órám erre előirányozva. Annyi időm volt, hogy elmenjek egy rendes klotyóra kiereszteni a fáradt gőzt, de semmi több. Mikor a becsekkoláshoz értem, már szinte mindenki a gépen volt. Leghátsó sorban volt a helyem, ami később kiderült annyira nem is volt rossz.
Hogy kipihenten szálltam le a gépről? Hogy miket ettem és mennyit? Hogy kik voltak a szomszédos székeken? Hogy néztem-e filmet? Hogy sikerült-e elérnem a következő gépet? Hamarosan megtudod...
folyt.köv.
A jegyvásárláskor már gondolkodtam azon, hogy Bécsből induljak, de a gazdaságossági szempontokat figyelembe véve a Budapesti indulást választottam. Nem kellett volna. Ezt a korai reptéri érkezés (05:15) és a hosszú tömött sorok ellenére csak akkor érzékeltem mikor a becsekkolás után beálltam az akkor még rövidnek tűnő sorba a biztonsági vizsgálatot irányba véve (06.05). Egy röpke 55 percet vett igénybe, mire felvettem végre a cipőmet újra és igyekezhettem a géphez, mert a becsekkolás már megkezdődött. Szerintem így tönkremennek a duty free boltocskák, hiszen nem marad idő egy kis vásárlásra.
Air France géppel utaztam. Azon kívül, hogy az általam nem annyira tolerált francia nyelven dumáltak és angolul éppen csak elkarattyoltak, egészen elégedett voltam. Finom pékáru és sajtok adták az alapját ennek a döntésnek, hiszen már eddig is meggyűlt a bajom a reptéri kajákkal az életemben. Paradicsomlé kis jéggel a kezemben és bambulok ki a fejemből, mikor megszólalt a pita, hogy hamarosan leszállunk. Kis késés már volt, de odaértem Párizsban a gépemhez, pedig volt vagy 1,5 órám erre előirányozva. Annyi időm volt, hogy elmenjek egy rendes klotyóra kiereszteni a fáradt gőzt, de semmi több. Mikor a becsekkoláshoz értem, már szinte mindenki a gépen volt. Leghátsó sorban volt a helyem, ami később kiderült annyira nem is volt rossz.
Hogy kipihenten szálltam le a gépről? Hogy miket ettem és mennyit? Hogy kik voltak a szomszédos székeken? Hogy néztem-e filmet? Hogy sikerült-e elérnem a következő gépet? Hamarosan megtudod...
folyt.köv.
2010. november 4., csütörtök
Kezdődik...
Hogy milyen egy magamféle közép-kelet-európai fiatalnak az USA-ban? Hamarosan megtudhatod. Sok élmény köt ide és sok élmény áll előttem. Több történetet már elmeséltem és gondolom mindenki a saját világa alapján dolgozta fel azokat. Most szeretném megmutatni a valóságot, az igazi vadnyugatot.
Édesapám mindig megmondta, hogy milyen itt az élet, hogy viselkednek az emberek és mit hol és hogyan találok meg. No igen, mert ő olvasott róla. Én itt élek és nem tudom/tudtam elmagyarázni neki soha, hogy azért ez nem teljesen úgy van. Itt valóra válnak a sztereotípiák a helyiekről...ez itt a valódi vadnyugat.
Hogy mit keresek itt? Hol is vagyok? És különben is milyen sztereotípiák? Hamarosan megtudod. Minden nap fény derül majd egy újabb dologra. Kalandra fel!
YEEEHAAAW!
Édesapám mindig megmondta, hogy milyen itt az élet, hogy viselkednek az emberek és mit hol és hogyan találok meg. No igen, mert ő olvasott róla. Én itt élek és nem tudom/tudtam elmagyarázni neki soha, hogy azért ez nem teljesen úgy van. Itt valóra válnak a sztereotípiák a helyiekről...ez itt a valódi vadnyugat.
Hogy mit keresek itt? Hol is vagyok? És különben is milyen sztereotípiák? Hamarosan megtudod. Minden nap fény derül majd egy újabb dologra. Kalandra fel!
YEEEHAAAW!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)